Könyvtár

Leírás hamarosan...

Ami azt illeti, maga sem gondolta volna, hogy ilyen hamar idekeveredik. Ha magából indul ki, sokkal könnyebb elképzelnie magát az edzőteremben, vagy épp ahogy megmérkőzik pár harciasabb diákkal. De a városban megvásárolható könyvkészlet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és még egy valakit sem sikerült egy jó kis mérkőzésbe rángatnia. De legalább macskaeledel volt normális. Így, mint valami B terv, maradt a könyvtár. Csak akad itt valami érdekes is, nem csak olyasmi, amit százévente porolnak le valamelyik szemléltetőóra alkalmával.
Nem igazán zavartatja magát, önkiszolgáló módon kezd kutakodni, szerencsére elég magas ahhoz, hogy ne kelljen segítséget kérnie egy-egy magasabban található, érdekes borítójú iromány esetében sem.

Felszerelés a szokásos: fejhallgató, téglalaplencsés műszemüveg (mintha ettől okosabbnak hatna), egy fekete nadrág egy hosszú, egy rövid szárral, két soros öv, tornacipők. Felül egy vörös-fekete csíkos, egyenesvállú felső, egy rakat fekete bőrkarkötő, fülgyűrű, nyakörv. A haja, mint mindig, a maga rendezetlen, vadóc valójában teng-leng szabadon, pont, ahogy a gazdája teszi. Plusz a hátizsák, pár rövid és hosszú hatótávolságú halállal megpakolva. Meg ugye a jegyzetek, meg a rajzlapok, egyéb nyalánkságok. A könyvtáros már biztosan a falra mászott a puszta látványától is, de ezt aligha listázza saját problémának. Még jó, hogy a fejébe vagy a tatyójába nem lát.

-Nézzük...

Kutakodik, szomorúan nyugtázva, hogy az eddigi polcok nem nyertek, nem talált semmit, ami érdekelné. Pár történelmi kalandregényt látott csak, ami esetleg végigbogarászna, talán, de csak akkor venné ki őket, ha nem talált valami hátborzongatóbbat.

-A tanárok, a diákok, most a könyvek is....mindenki a Barbie baba általánosból szabadult...?

Morogja alig hallhatóan, elvetve a segítségkérés nyilvánvaló lehetőségét. Ideje éppenséggel van, ha kell, egyesével néz végig minden egyes könyvet. Kényszeredetten sóhajt fel. Ha érdekelné mások véleménye, még cikinek is tartaná, mennyire nincs most élete. Ám szerencsére nincs ideje ilyen marhaságokon töprengeni.

Én a magam részéről szeretek könyvtárban lenni, bár a tanulás igen messze áll tőlem. Éppen egy elég izgalmasnak tűnő könyvet bújtam a nővények növekedéséről, mikor morgolódásokat hallottam közvetlen mellettem lévő sorból. A kezemben tartott könyv már olyan unalmas volt, hogy csak azért is olvastam, persze csak felületesen, de mikor a hangok elértek hozzám, megkönnyebbülten felsóhajtottam, hiszen volt végre valami, ami elvonta a figyelmem. Gyorsan visszaraktam a könyvet a polcra, majd elkezdtem bemérni a hang forrását. Nem igazán hallottam, hogy mit mormog az illető, de nem volt rózsás kedvében, az biztos.
Halkan, hangtalanul, akár egy macska, elindultam a sor végére, hogy átkukucskálhassak, a másikba. Ott egy vörös hajú lány volt. Ismertem, szintén xtagozatos, bár a neve nem ugrott be.
Ezerfontos mosollyal az arcomon közeledtem felé.
- Szia - köszöntem kedvesen. - Segíthetek?
Ahogy az arckifejezését láttam, nem éppen rám lenne szüksége, de én nem vagyok az a kislány, aki csak úgy hagyja az embereket morgolódni.

//Ez elég gyér, lett, ne haragudj -.-

Tovább fortyog csendesen, mint valami kis boszorkányüst. Legalább is fortyogna, ha nem vakítaná meg majdnem Joana fogkrémreklámokat megszégyenítő mosolya. Igen, Joana. Ő emlékszik. Mindenkire, akire érdemes. Meg egyébként is nehéz szem elől téveszteni bárkit is... egy ideig komolyan azt hitte, hogy az X-tagozat modellképző. Még mindig nem teljesen biztos az ellenkezőjében. Nem vicc.
Mindenesetre ismerősként pillant a lányra, meg mindenkire, akit megjegyzett...azaz mindenkire. Az enyhe paranoia jótékony hatásai. Nem nehéz elképzelnie, ahogy a társai sutyorognak róla, hogy halállistát vezet róluk... persze, semmi sem állhatna távolabb az igazságtól. Tuti nem írogatna, ha máshogy is állhatna bosszút, az fix.

-Szia.

Sóhajtja, bár frusztrációja inkább a könyvtárnak, mintsem a másiknak szól. Mikor is jött be ide kutakodni? Ha visszamegy a szobájába, Noir megfogja keseríteni az életét a kimaradt etetőtál-töltés miatt...

-Hát, ha ide tudsz varázsolni valamit, amit érdemes olvasni...

Fúj arrébb egy, az arcába mászó tincset, miközben egy pillanatra érdeklődve oldalra billenti a fejét... mintha valóban várna valami csodát a másiktól. Persze kiskutyapillantás nem jár hozzá, a tekintete inkább, mint valami finom béltépő, bár aki már kétszer látta az életben, tudja, hogy az enyhén mogorvának ható, vizslató pillantás természet adta sajátja. Talán nem is tud róla, talán nem is tűnik fel neki a tükörben. Vagy csak tesz rá, hogy másokat mitől ver ki a víz. Ez utóbbi igen illő lenne rá.

-Kerestem krimit, fantasyt, tanulmányokat összeesküvés-elméletekről, kalandregényeket, pár történelmi érdekességeket, városi legendákat...bármit, amitől nem sorvad el az agyam, és az ember fajt pocskondiázza. Persze stílusosan. Nyilván semmi. Ha tudtam volna...több agysejtem elpusztult, mint egy otthon eltöltött péntek után... hosszú sztori.

Vonja meg a vállait, miközben tovább indul, egy másik polcrengeteget megcélozva. A remény a hülyék sajátja, de nehogy már maga alá gyűrje egy dohos fatákolmány...képletesen, persze. Nem kér segítséget, büszkébb és talpraesettebb(nek hiszi magát) annál, mintsem, hogy ezért rinyáljon. Nem zárkózik el attól, hogy válaszoljon Joana további szavaira, amennyiben vannak neki, az ő figyelmét azonban most jobban leköti a "vadászat". Ez az elsődleges célja, és utána esetleg hajlandó kis jópofizásra... amíg kitart a szerzett zsákmány feletti öröme. Nyilván csak akkor, ha a kezébe akad egy számára szimpatikus kötet. Addig viszont marad a szemüvegigazgatás, fejvakarás, halk, duruzsló morgás. Csak a szokásos.