Focipálya

Tárgy: Focipálya Vas. Aug. 04, 2013 7:39 pm

Leírás hamarosan...

Tárgy: Re: Focipálya Szer. Aug. 07, 2013 5:01 am

James & Joana

Első hétvége lévén, a többi diákkal kint voltam a focipályán, csakhogy őrizzem az átlagos diákokat. Na persze... mindenre figyeltem, csak a lehetséges ellenségekre, veszélyre nem.
Éppen a bőrt rúgtam a többi diákkal, akik fiatalabbak voltak nálam, de attól még az én tudásom foci terén, megegyezett egy óvodáséval, szóval nem érdekelt a kórkülönbség. Egy kisebb csapat is felállt már a pálya szélén, és volt egy olyan sejtésem, hogy a bénázásaimra kíváncsiak. Magam sem értem, de ha normál napnak nézek elébe, kint játszok a többi diákkal vagy nem fenyeget semmi veszély, akkor bénázásban kitűnő vagyok. Ha veszélyben forog az életem vagy másé, akkor pedig olyan profin, és ügyesen mozgok, hogy olyat még nem látott a föld. Mintha egy teljesen más ember lennék. Egyszerűen kikapcsolok és elfelejtem minden bénázásomat. Nem sokan láthattak még olyannak, talán csak a diákok, vagy akivel éppen feladatot teljesítek. Most komolyan, még a kiképzéseken is kész horror az élet körülöttem. Többen mondták már, hogy nem értik miért vagyok X-tagozatos, mikor ilyen béna vagyok. Hát, ők még nem láttak milyen vagyok éles helyzetben.

Gondolataimba merülve álltam, csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a nevemet kiálltja és mikor feleszmélek, a labda pont felém repült, célba véve az arcom. Mivel ez is egyfajta veszély rám nézve, bekapcsolt a másik énem és olyan mutatványt csináltam, mint a mátrixban Neo. Teljesen hátradőltem, a labda elzúgott felettem, de már nem bírtam megtartani magam és nagyot nyekkenve elterültem a földön. Nem volt kellemes, hallottam, hogy a gerincem is belereccsen, de nagyobb bajom nem lett. Hiába, maga vagyok a két lábon járó katasztrófa, de lebénulni, súlyosan megsérülni, vagy éppen kipurcanni nem tudok. Vagy mázlis vagyok, vagy még ahhoz is szerencsétlen valamelyik megtörténjen velem. Nem mintha kívánnám.

Tárgy: Re: Focipálya Szer. Aug. 07, 2013 11:35 pm

Az égvilágon semmi kedvem nem volt kimoccanni, de végül is mégis rávettem magam hogy kijöjjek az udvarra. A hétvégéimet is szinte mindig itt töltöm, nem szívesen megyek haza, és valamivel le kell kötnöm magam, a kötelező pár órás edzésen túl, hogy kondiban maradjak. Mióta idejöttem, komolyan vagy nyolc kiló plusz izomzatot gyűrtem magamra, de nem feltűnő, csak a súlyomon látszik meg, nagy bánatomra. Most épp lezseren öltöztem, fel egy farmerrel, egy egy nyitott nyakú fehér inget húztam, a lezser elegancia híve vagyok, nekem jól áll. Félhosszú barna hajam természetesen úgy áll ahogy ő akar, de most valahogy mégis emberien. Mondják hogy az életben a kinézet fél siker, hát ez rám is igaz, mivel mindennek tűnök csak annak nem ami vagyok. X tagozatos. Nem is értem miért válogattak be annak idején, de már évek óta nyögöm a kiképzést. Kezemben egy könyvvel sétálok le az udvarra, és figyelem, ahogy a sima diákok játszanak, én nem szeretem a focit, de nézni azért mást. Felfedezek egy hosszú hajú jelenséget is köztük, és kis mosolyra húzódik a szám, mivel felismerem az egyik alkalmi partnerem akivel együtt dolgoztam már. Joana ha jól emlékszem. Érdeklődve figyelem, a mátrixos Neo-t megszégyenítő mutatványt, és mikor a földre roskad odalépek hozzá, a kezem nyújtom felé.
- Megütötted magad? - kérdezem a magam kedvességével, de ez is csak máz, nem mindig vagyok kedves. Hangulatember egy kicsit, bár sokkal csöndesebb mint mások.

Tárgy: Re: Focipálya Csüt. Aug. 08, 2013 2:08 am

James & Joana

Úgy éreztem, mintha a tüdőm a mellkasomon át akarna távozni, amikor eldőltem, egy pillanatra még a látásom is elhomályosult. De nem azért vagyok X-tagozatos, hogy egy ilyen kis semmi kikezdjen velem, szóval hamar túl tettem VOLNA magam rajta, ha nem pillantok meg egy kezet, majd annak a gazdáját. A szívem egy pillanatra kihagyott és a levegőm is beszorult. Már mióta először megláttam Jamest, beleestem. Na, jó, nem úgy mint vakló a szakadékba, de azért elég jól nézett ki, hogy csorgassam utána a nyálam. Dolgoztunk is már együtt, ami számomra maga volt a paradicsom. Ügyes, jóképű, bár kicsit csendes, mégis tökéletes az én ízlésemnek. De soha nem volt bátorságom ÚGY megszólítani. Tetszett, meg minden, de nem akartam ezt a nem tudom mit, ami köztünk van, elcseszni azzal, hogy elhívom randira. Az úgy is a férfiak dolga lenne.
Kérdésére halkan felnyögök, de megrázom a fejem és jobbommal elkapom a felém nyújtott kezét, hogy elfogadjam a segítséget.
- Már sokkal jobb - vigyorogtam immár a két lábamon állva. - Köszi.

Leporoltam magam, majd a pálya szélén lévő cuccaimhoz léptem, ami alatt ott bujkált a pillangókésem. Csak ezt tudtam magammal hozni, hiszen egy katanával, vagy a coltokkal igen feltűnő lennék. Magamhoz vettem a felsőm, benne a késemmel, majd fel is vettem. Mégis csak Angliában vagyunk, ahol nem sűrűn van jó idő. Aztán végig néztem a társaságon is, akik újra focizásba kezdtek, a nézelődők meg lassan feloszlottak.
- Neked nincs kedved focizni? - kérdeztem Jamest, csakhogy megtörjem a csendet. - Jó muri.
Lehuppantam a pálya szélére, onnan néztem tovább a játékosokat.

Tárgy: Re: Focipálya Kedd Aug. 13, 2013 2:00 am

Figyelem, ahogy a földről néz fel rám, és gondolkozik hogy elfogadja-e a kezem, de végül csak teszi, én meg talpra húzom. X tagozatos mint én, miért ne lennék bajtársias? Mert hogy itt leginkább csak az van, más nem igazán, mivel a barátságok elég illékonyak, hiszen ki tudja mi történhet másnap, veszett el már barátom nem is egy így. Azóta valahogy, nem szívesen kötök új barátságot, hogy aztán annak az elvesztése is fájjon. A lányt sem ismerem túlságosan jól, egyzser dolgoztunk együtt, több alkalmunk nem volt, a kiképzéseken szoktam látni, mivel ő is informátor, és legutóbb egy vad motoros bandába kellett belépnünk, és a csajom volt. Jó kis meló volt. Ahogy talpra áll, elengedem, hadd porolja le magát, vagy tudomisén micsináljon, én pedig intek a focizóknak, hogy folytassák nyugodtan a játékot, a sérült már eltűnt a pályáról. Nagy zsivallyal kezdenek bele ismét, hát valahogy sosem szerettem focizni, az olyan...
- Akkor jó ha jobb. Örülök hogy nem esett bajod - mosolyodom el, de gyakorlatilag bárkinek ezt mondanám, aki elesett volna, udvarias vagyok, vagy mifene, nem igazán érdeklődő a lányok iránt, hiszen aligha akadna itt olyan amilyenre én vágyom. Különben i s nő ügyekben ritka nagy szerencsétlenség vagyok, el sem hinné az ember... Figyelem ahogy összeszedi a cuccait, nekem itt van az egyik fegyverem, az zsebemben lapul, ami ki van vágva a bő szabású nadrágban nem látszik a tartója.
- Nem igazán szeretem a focit, túl egyhangú - jegyzem meg, és leteszem magam a pálya szélén lévő kispadra, ami jelenleg üres. Elnézem én akármeddig, csak művelnem ne kelljen, bár messze jobban bírnám mint a játékosok, nagyobb a kitartásom, de semmi kedvem hozzá.
- Viszont ahogy elnézem te szereted művelni - kommentálom, és kék szemeimmel ránézek.

Tárgy: Re: Focipálya Vas. Aug. 25, 2013 8:01 am

Azt hittem, ott helyben elolvadok, már csak a mosolyát látva. Annyiszor elgondolkoztam már rajta, hogyan lehet valaki ennyire tökéletes, hogy lassan már választ is találtam rá. Persze nem éppen reális, de célnak megfelel.
Mikor abban a motoros bandában a csaját játszottam, azt hittem a mennyországban vagyok. Jó, lehet, hogy kicsit túlzok, de nézzetek rá! Hát nem egy félisten a pasi?
Komolyan mondom, ha nem lenne semmi önkontrollom, tuti, hogy már rávetettem volna magam, vagy egyszerűen belefulladtam volna a saját nyálamba.
- Ha a foci nem, akkor milyen sport jön be neked? - kérdeztem kíváncsian. Igazából nem lepődtem meg, hogy nem rajong a fociért, sok ember így van vele.
- Elvagyok vele. Szórakozásnak megteszi és legalább nem hagy ellustulni - mondtam vállvonogatva. - Te is láthattad az előbb, hogy nem vagyok benne valami profi, de nekem ez is bőven megteszi.
Felálltam, lassan a fűből leporoltam nadrágom, aztán teljes testtel James felé fordultam.
- Nincs kedved kicsit edzeni? Tudom, hogy hétvége van, pihenés, de valahogy nem tudok megülni a hátsómon, mozognom kell. - Apró, szégyenlős mosollyal néztem rá végül. - Ami igaz, az igaz, rám férne egy kis gyakorlás, és jelenleg, csak te vagy a legközelebbi X tagozatos, aki segíthetne nekem. Szóval?
Bevettem volna mindjárt a bociszemeimet is, de inkább hagytam a fenébe. Ha akar, akkor én iszonyú boldog leszek, hiszen akkor eltölthetek pár órát kettesben vele, ha nem, akkor kikosarazottan érzem majd magam és elvonulok a szobámba egy nagy tál fagyival... na, persze! Akkor valószínűleg a lőpályán találnám magam a coltjaimmal és vagy tizenöt tárral, hogy miközben lövöldözök senki se hallja, hogyan szidom magam. Így belegondolva, mindenféleképpen reméltem, hogy eljön.

//most nem volt kedvem a kóddal bajlódni Very Happy

Tárgy: Re: Focipálya Vas. Aug. 25, 2013 10:56 pm

Nem tartom magam különösebben jobbnak, mint mások, nekem igazán fel sem tűnik, hogy talán a kelleténél több női szempár akad meg rajtam, mivel nem vagyok az a kifejezetten csajozós pasi, és eddig még egy lány sem fogott meg úgy, hogy komolyabban érdeklődjek iránta. Persze, hiszen én nem a látszatra adok, hanem a belsőre, és kevesekkel állok szóba, még csak csevegés szinten is.
- A küzdősportok jobban érdekelnek, és szeretem a motoros sportokat is. Bár az utóbbit inkább csak nézni, a motorokkal csak annyira vagyok jóban hogy vezessem őket... - válaszolok, hiszen kaptunk egy motrot kölcsön, a munkához is, de vissza is kellett adni, hát izgalmas volt, egy éjszaka alatt megtanulni kezelni, és trükközni vele. Semmit nem aludtam aznap, de utána sem. Még jó hogy nem követtem el valami orbitális hibát.
- Nem vagy olyan rossz ahogy elnéztem, csak ez nem a mátrix, hogy ilyen Neo-s mutatványokat adj elő - mosolyodom el, mivel elég szép esést mutatott be, amikor ideértem, nem is értem hogy nem lett komolyabb baja. A javaslatát megfontolom, oké hogy hétvége van, de ez a mi esetünkben semmit nem jelent, nekünk nincs igazán szünet, és volt már melóm a nyári szünetben is ami azt illeti. Amikor be kellett jönnöm, hogy megcsináljam, mert nem volt épp elérhető alkalmasabb ember nálam. Na azt nem szerettem.
- Tulajdonképpen nincs, de nem lustulhatok el, szóval valamit mozoghatunk éppen. De mit? Lőni nem akarok, az nem igazi mozgás... - húzom el egy kicsit a szám, nem fűlik a fogam ehhez, de tényleg formában kell maradni, és ez nem akarás kérdése. Ez a lét, ha nem vagyok elég jó, otthagyom a fogam, amit meg azért nem akarok. Jó informátornak tartom magam, de messze vagyok még a profi szinttől.
- Mielőtt elkezdjük, menjünk le a büfébe, kell innivalót vennem - állok fel végül, hogy akkor induljunk el, kis kitérővel, mivel szomjan halok éppen.